A VISSZÉRBETEGSÉG

A visszérbetegség a vénák tágulatát és elégtelen működését jelenti. Ezek az erek a perifériáról a szív felé szállítják a vért. Falaiknak belfelületén billenyűk találhatók, melyek irányítják a vért a lábtól a szív felé és megakadályozzák visszafolyását. A felületes vénák kitágulásában kulcsszerepe van a vénabillentyűk elégtelen záródásának. A nem záródó billentyű miatt megnő a nyomás a szívtől távolabbi érszakaszban, emiatt ezeken a területeken kitágulnak, kanyargóssá, merevfalúvá válnak az erek.

A billentyűk elégtelen működése hátterében lehet öröklött hajlam, a kötőszövetek veleszületett gyengesége. A visszérbetegség ezen formáját nevezzük elsődlegesnek. Az öröklődésnek meghatározó szerepe van a visszértágulat elsődleges formájának kialakulásában. Azokban a családokban, ahol a szülőknek visszértágulata van, az utódoknál is nagy valószínűséggel lehet számítani annak megjelenésére. A betegség jellemzően nem fiatalkorban jelentkezik, a visszértágulat kialakulásának az esélye az életkor előrehaladtával jelentősen nő.

Az öröklődés mellett bizonyos hajlamosító tényezők elősegítik a visszérbetegség kialakulását:

• A vénás rendszer terhelésével, mind a tartós állással, mind pedig a huzamos ideig tartó üléssel járó tevékenységek fokozzák a vénás pangást.

• A túlsúlyosság is hajlamosító faktor. Míg a normál testsúlyúak átlagosan harmada-fele, addig a túlsúlyos felnőttek közel 80 százaléka szenved a betegségben.

• A szülés a visszérbetegség egyértelmű rizikófaktora, és a szülések számának növekedésével fokozódik a betegség kialakulásának az esélye. Ennek hátterében hormonális tényezőket feltételeznek. Az ösztrogén hatására csökken a kiserek izomzatának rugalmassága, viszont nő a vénafal áteresztőképessége, ami vizenyőhöz vezet.

A visszérbetegség azon fázisát, amikor a szervezet már nem tudja kompenzálni a billentyűk és a vénák falának a kitágulását, idült vénás elégtelenségnek nevezzük (lásd A krónikus vénás elégtelenség című fejezetet). Ennek tünetei a betegség stádiumainak, előrehaladottságának megfelelően jelentkeznek:

• 0. stádium – Tünetmentes állapot. Ebben a kezdeti állapotban bár látható tünet nincs, különböző panaszok már utalhatnak a keringési zavarra.

• 1. stádium – Seprűvénák vagy pókvénák (hálózatos visszeresség).

• 2. stádium – A folyamat előrehaladtával a szokványos, nagyobb tágult vénák is megjelennek a seprűvénák mellett. A lábat nehéznek érzi a beteg, feszülést, görcsöket jelezhet.

• 3. stádium – Vizenyő (oedema) társul a fenti tünetekhez, a láb dagad. A vizenyős láb a folyadék nem megfelelő visszaszívódása miatt alakul ki, ami iyenkor a bőralja szöveteiben halmozódik fel.

• 4. stádium – A következő fázisban megjelennek a jellegzetes bőrtünetek, a bőrfelszín tömötté, keménnyé válik. A bőr fokozatosan barnásan elszíneződik, a barna foltok között pedig apró fehér, sorvadt területek is kialakulnak. A barna színeltérés elbomlott vérfesték felhalmozódásából adódik, mivel az erekben uralkodó megnövekedett nyomás hatására a vér kipréselődik a környező szövetekbe.

• 5. stádium – Ebben a stádiumban - a fenti tünetek mellett - kifekélyesedés nélkül kialakuló világos színű hegek is megjelennek, valamint gyógyult fekélyek hegeit láthatjuk. A rossz keringésű, rosszul táplált bőr piros, enyhén meleg tapinthatú, gyulladt lehet.

• 6. stádium – A különböző méretű, nem gyógyuló lábszárfekélyek (Ulcus cruris) képezik az alsóvégtagi vénabetegségek végső stádiumát. Kialakulásukat a bőr elhalása idézi elő, ami a nem megfelelő keringés, illetve az ebből eredő oxigénhiányos állapot miatt következik be. Létrejöttüket általában kisebb trauma, sérülés előzi meg. Ilyenkor hirtelen alakul ki seb a lábszáron, ami nem gyógyul, folyamatosan növekszik, mélyül. Máskor ekcéma vagy orbánc előzi meg a fekélyképződést.

A fizikális vizsgálat általában a végtag megtekintését, a tágult erek, a bőr feszességének, gyulladásának tapintással való megállapítását, továbbá a vénák kopogtatását jelenti. Ezen vizsgálatokon kívül különböző értelődési próbák elvégzésére kerülhet sor, valamint orvosa megméri a lábszárak körfogatát mindkét oldalon.

A műszeres vizsgálat elsősorbanaz ún. színkódolt Doppler ultrahangos eljárást jelenti, ez a beteg számára fájdalmatlan, gyorsan kivitelezhető, és tájékoztat a különböző érszakaszok átjárhatóságáról, az esetleges elzáródásokról valamint tágulatokról egyaránt.

Ritkán kerül sor érfestéses röntgen vizsgálatokra, amely során az erekbe kontrasztanyagot juttatnak, láthatóvá téve az ereket a röntgenfelvételeken. Az ultrahangos vizsgálatok bevezetése óta elvégzésének jelentősége csökkent, ritkán javallt a pontos anatómiai viszonyok, az esetleges fejlődési rendellenességek tisztázása céljából.

A visszérbetegség kezelése összetett, beleértve az oki kezelést a visszerek megoldását, illetve a tüneti kezelést.

Minden stádiumában használatos az úgynevezett kompressziós kezelés, azaz a lábszár összenyomásával az izompumpa segítése, a tágult erek falának támogatása. Ennek több módja is létezi, rugalmas pólyával illetve kompressziós harisnyával. Az enyhébb formákban az ún. I. fokozatú rugalmas harisnya viselése ajánlott, előrehaladottabb betegség esetén II. fokozatú kompressziós harisnya, vagy különböző megnyúlású rugalmas pólya alkalmazott. A kompressziós kezelés célja az izompumpa támogatása, illetve a szövetek között pangó vér mennyiségének a csökkentése. A billentyűk záródása ilyenkor javul, és fokozódik a szövetek oxigénnel való ellátottsága

A gyógyszeres kezelési lehetőséget a phlebotonikumok (Detralex) képviselik, amelyek javítják a vénák falának rugalmasságát, csökkentik a funkcionális problémákat (a nehéz láb érzést, az izomgörcsöket, a fájdalmat).

A pókháló visszeresség, vagy másnéven seprűvénák ritkán okoznak panaszokat, viszont esztétikailag igen zavaróak lehetnek, emiatt sok beteg szeretne megszabadulni tőlük. Ezen seprűvénák megszüntetése lézeres úton vagy injekciós kezeléssel (szkleroterápia) lehetséges.

A bőrön keresztül történő lézeres kezelés során a kiserek (pokháló és seprűvénák) elzáródása következik be. Az erek kezelés után még néhány hétig látszanak, bár már keringés nincsen bennük. Az elzáródott kiserek lassan felszívódnak, nyom nélkül eltűnnek. A beavatkozás után átmeneti bőrpír, kékeszöld foltok előfordulhatnak. A 2 mm-nél vastagabb erek elzárására a bőrön át alkalmazott lézer kevésbé hatásos, ezekben az esetekben használható az úgynevezett szklerotizáló injekciók alkalmazása.

A szkleroterápia a seprűvénák és visszértágulatok kezelésére alkalmas eljárás, melynek során a visszérbe injekcióval az érfal hegesedését kiváltó anyagot juttatunk be, majd nyomókötéssel a gyulladt, felmaródott érfalakat összenyomjuk, így azok a hegesedés során összetapadnak, és bennük a keringés megszűnik, fokozatosan eltűnnek. Az eljárást általában meg kell ismételni a kívánt állapot eléréséhez, előnye azonban a lézerrel szemben, hogy kisebb a visszamaradó bőrelszíneződés esélye.

A hab szkleroterápia során az érfal hegesedését okozó anyagot hab formájában juttatják be az erekbe. A hab által az aktív, a véna falával érintkező felszín jelentősen megnő, így kevesebb anyaggal jobb eredmény érhető el. A duplex ultrahang vezérelte hab szkleroterápia alkalmas a nagyobb véna tágulatok, a törszi visszeresség megoldásásra is.

A nagyobb tágult vénák megoldására ugyanakkor, a hagyományos érsebészeti kezelés, a vénák eltávolítása mellett, ma már sokkal kényelmesebb megoldást hoz a lézeres műtét. A lézeres visszérműtét helyi érzéstelenítésben történik. A visszértörzs köré helyi érzéstelenítőt tartalmazó oldatot juttatnak, majd az elégtelenül működő felszíni vénába optikai szálat vezetnek be. A helyi érzéstelenítő oldat kettős szereppel bír: egyrészt, fájdalommentességet biztosit, másrészt megvédi a környező szöveteket a hőkárosodástól és a vénára külső nyomást gyakorol, mely elősegíti a falak összetapadását. Az optikai szál végén létrejövő hő hatására a véna belső tartalma elpárolog és a két fal összetapad, benne a véráramlás megszűnik, ezáltal a megvastagodott visszértörzs kiiktatásra kerül a keringésből. A kezelt törzs később kötőszövetes köteggé alakul.

A kanyargós, nagyon tágult felületes vénák megoldása néha megköveteli a sebészi eltávolítást. A műtéti technikák fejlődésével napjainkban már a bőr jelentős megkímélésével, minimális terheléssel történnek ezek az operációk, különböző mikrosebészeti technikákkal távolítják el a tágult érszakaszt. A sebész kis bőrmetszéseket ejt, ezen keresztül horgolótű alakú eszközt akaszta a véna falába, így távolítja el az érszakaszt. Súlyos visszér betegség esetén lekötik a kiserek nagyobb erekbe való beömlése előtti szakaszát, ezt a beavatkozást alkalmazzák kombinálva a lézeres eljárással, illetve a szklerotizálással is.

Fontos hangsúlyt fektetni az életmód változtatásra, a megelőzésre: mozogjon, sétáljon, gyalogoljon sokat a visszeres beteg, ezzel elősegíti a vér kipumpálását a visszerekből. Álló vagy ülő foglalkozás esetén minél gyakrabban mozgassa meg lábfejét, feszítse meg, majd lazítsa el lábszárát. Javallt a rendszeres visszértorna, olyan gyakorlatok végzése, mellyekkel átmozgathatóak a lábszárizmok (bokakörzés, lábujjra, majd sarokra emelkedés). Zuhanyozás közben langyos vízzel, de minél erősebb vízsugárral közvetlen közelről „masszírozza” meg lábait, kerülje a meleg/ forró fürdőket, a szaunát, a napozást.