A LIMFÖDÉMA
- nyiroködéma -

Az ödéma a szövetek duzzanatát jelenti a bőr alatt felhalmozódó szövetnedv miatt. Több oka lehet a duzzanatnak, melyek közül a legyakoribbak a szívelégtelenség, veseelégtelenség, májcirózis, mélyvénás trombózis, krónikus vénás elégtelenség, stb. Egy kevésbé gyakori forma a limfödéma - nyiroködéma, mely legismertebb oka a műtét vagy sugárkezelés által károsult nyirokcsomók és megszakított nyirokkeringés. A nyirokrendszer a sejtek között felhalmozódott nedvet szállítja a vénákba, megszabadítva ezzel a végtagokat attól a testnedvtől, amit a vérkeringés nem képes elszállítani. Amennyiben ez a szállítás zavart szenved, ez a szövetnedv felhalmozódik és limfödémát okoz.

A limfödéma lehet elsődleges, örökletes, vagy pedig másodlagos:
· Az elsődleges limfödéma fejlődési rendellenesség. A normálisnál fejletlenebb, vagy kórosan tág nyirokerek képtelenek a megfelelő funkcióra, a nyirokköteles folyadék elszállítására. Ez a folyadék a végtagban megreked, ami a végtag duzzadásához vezet. A veleszületett fejlődési rendellenességen alapuló nyiroködéma súlyos esetben már akár újszülött korban megjelenik, kevésbé súlyos esetben csak a későbbi életkorban alakulnak ki a tünetek. A gyengén fejlett nyirokrendszer dekompenzációját, elégtelenné válását visszeresség, műtéti hegek, ülő foglalkozás, elhízás, terhességek, mozgásszegény életmód elősegítheti.
· A másodlagos formáknál az ép nyirokrendszert ért különféle károsodások vezetnek nyirokpangáshoz. A szekunder nyiroködéma leggyakoribb okai:
· a nyirokcsomók, nyirokerek műtéti eltávolítása vagy besugárzása,
· a nyirokcsomók daganatos beszűrődése,
· vírusok, baktériumok, gombák által kiváltott nyirokcsomó illetve nyirokérgyulladás. Felnőtteknél jól ismert kórkép a bakteriális fertőzés következtében kialakult orbánc, mely után gyakran alakul ki a végtag maradandó duzzadása, limfödémája.
· vénás betegségek, így a visszeresség, a véna elzáródás, a trombózis is gyakran társulnak limfödémával.

A klinikai tünetek annak függvényei, hogy elsődleges vagy másodlagos nyiroködémával állunk szemben. Elsődleges limfödéma esetén gyakran mindkét alsó végtag érintett, vagy akár a kezek, az arc is. Másodlagos limfödéma esetén leginkább az egyik láb, egyik kéz érintett, és a duzzadás megjelenése összefüggésbe hozható műtéttel, sugárkezeléssel, infekciókkal. A duzzanat jellegzetessége, hogy kezdetben az ujjbenyomatot megtartja. Általában az ujjak is duzzadtak, tövükben - a csecsemők kezére emlékeztető - mély redő található. Minél nagyobb mennyiségű a kóros folyadékgyülem, és minél régebb óta áll fenn, annál szembetűnőbb az egész végtag megvastagodása. Késői stádiumban a bőr és az alatta levő kötőszövet nagyon megvastagszik, ekkor az ujjbenyomatot már nem tartja. A duzzanathoz társulhat nehézérzet, feszesség, nyillalás és a végtag enyhe mozgáskorlátozottsága.

A nyiroködéma lefolyása alapján négy stádiumot különböztetünk meg:
0. - Latens stádium - komolyabb fizikai igénybevételt követően megduzzad a végtag.
1. - Visszafordítható stádium - az ödéma éjszaka még visszafejlődik.
2. - Spontán előrehaladó stádium - a nyiroködéma a fehérje lerakódás miatt feszessé, keménnyé válik, pihenésre sem fejlődik vissza.
3. - Elefántiázis - erőteljes kötőszöveti elváltozással, vérkeringési zavarral, az ödéma extrém megnagyobbodásával jár.
A stádiumokon belül ugyanakkor elkülöníthető 3 súlyossági csoport, annak függvényében, hogy milyen nagy a a végtag térfogatváltozása:
· enyhe – <20 % volumen növekedés
· közepes – 20-40% volumen növekedés
· súlyos – >40 volumen növekedés

A vizenyő következtében az ödémás területen gyakran alakul ki a nyirokrendszer és a környező, bőr alatti kötőszövetek másodlagos gyulladása. Ilyenkor a bőr meleg, vörös, a gyulladt nyirokér fájdalmas kötegként tapintható, a betegnek hőemelkedése vagy láza van. Az ismétlődő gyulladások hosszú távon az ödémás terület megkeményedéséhez valamint a fölötte lévő bőr fokozatos megvastagodásához vezetnek. További szövődmények lehetnek az ödémás területen az ismétlődő orbáncos és más fertőző bőrbetegségek, továbbá ekcéma, sőt rosszindulatú daganatok kialakulása is előfordul.

A nyiroködéma felismerése nem okoz gondot az orvosnak, egyszerű megtekintéssel, tapintással megállapítható a kórisme. Egy meggyőző jel, ha az érintett lábfejen, az ujjak alapjánál, a bőr nem csíphető (emelhető) fel (Stemmer jel). Ezeken túl a pontos kórelőzmény (elősegítő tényezők jelenléte) is hozzájárul a diagnózis felállításához. Eszközös vizsgálatra (nyirokérfestés, vagy izotópos nyirokkeringés vizsgálat) csak nagyon ritkán - a pontos kiváltó ok tisztázása érdekében - kerül sor.

Nagy hangsúlyt kell fektetni az ödéma kialakulásának megelőzésére, mivel nem áll rendelkezésre olyan kezelési mód, amely teljes, végleges gyógyulást eredményezne. Az ödéma létrejöttének megakadályozását a kiváltó okok megelőzésével, vagy korai, szakszerű kezelésükkel lehet elérni. Kiemelt szerepe van a nyirokkeringés szempontjából is a megfelelő vénás keringés fenntartásának vagy visszaállításának. Normális testsúly, rendszeres testmozgás, vénás torna végzése jelentősen hozzájárulnak az egészséges vénás- és ezáltal az ép nyirokkeringés megóvásához. Hasonló módon a sebészi beavatkozások is amennyire lehetséges kimélőek kellene legyenek, kerülendő a radikális emlőműtét, a nyirokcsomókat a teljes eltávolítás előtt ellenőrizni lehet tűbiopsziával, a sugárkezelésnél is kímélő protokolokat kell alkalmazni.

A nyirokoedema kezelésére nincsenek tartósan hatékony gyógyszeres lehetőségek. A vénás betegségekben jól alkalmazható flavonoidok nyiroködémában kevésbé hatékonyak. Alkalmazásuk elsősorban akkor indokolt, ha a nyiroködémához vénás elégtelenség is társul. Vízhajtók adása nem javasolt, ugyanis a vízhajtó hatására eltávozó víz tovább növeli az interstitialis folyadék fehérjekoncentrációját, elősegíti az ödéma kötőszövetes átépülését, ami a végtag „megkeményedését” eredményezi.
A létező sebészi eljárások a szövődmények gyakorisága és a nem kielégítő terápiás eredmények miatt nem terjedtek el a gyakorlatban. A műtétek után kialakuló hegek tovább ronthatják a nyirokkeringést.

A nyirokoedema kezelésére ma az egyedüli és hatékony eljárásnak a manuális nyirokdrenázs, a kiegészítő kompressziós terápia és a speciális tornagyakorlatok kombinációján alapuló konzervatív kezelést tartják.

· Nyirokdrenázs – Ez egy speciális masszázs, melynek során a kötőszövetre gyakorolt különböző fogástechnikák hatására megnyílnak az addig nem működő nyirokerek, másrészt elterelődik a szövetközti folyadék az ellenoldali testrész ép nyirokelfolyású rendszere felé. A kezelés során figyelembe kell venni mind a fő nyiroktörzsek lefutását, mind a felületes nyirokerek által biztosított elfolyási lehetőségeket. A kezelésnél mindig a központtól a periféria felé elv érvényesül; ez azt jelenti, hogy először szabaddá kell tenni a fő nyirokelfolyási utakat, és csak ezt követően térhetünk át az oedemás végtag kezelésére.
· Kompressziós kezelés – A kompressziós kezelést kompressziós pólyákkal, harisnyákkal és gépi pneumatikus kompresszióval végzik. A kompressziós kötéshez rövid megnyúlású, nagy munkanyomású pólyákat használnak, ezt több rétegben teszik fel a végtagra. A rövid megnyúlású pólyák kisebb nyugalmi szorítás mellett mozgás közben nagyobb kompressziós hatást fejtenek ki. A kompreszsziós kötésben a betegnek gyógytornász irányításával speciális, egyénre szabott tornagyakorlatokat kell végeznie. Otthoni kezelésként a tornán kívül kompreszsziós kötésben végzett sétát, szobakerékpározást is ajţnlanak. A kompressziós kötés és az aktív izompumpa hatására megszűnik a billentyűelégtelenség, a kapillárisokban csökken a filtráció, a reszorpció pedig fokozódik. A kompressziós harisnyák az intenzív kezelési periódus befejezése után, a beteg otthoni, fenntartó kezelésére használatosak. A beteg számára kényelmesebbek, esztétikusabbak a kompressziós kötésnél, de tudni kell, hogy amíg a pólyák a kezelés minden fázisában oedemacsökkentő hatásúak, addig a harisnyák csak megtartó funkciót töltenek be.
A nyirokoedemás beteg kezeléséhez szorosan hozzátartoznak a kezelés megkezdése előtt és a kezelés befejezésekor elvégzett pontos körfogat-/térfogatmérések.
· A nyirokoedemás beteg kezeléséhez szorosan hozzátartozik a bőrápolás, a szövődményként kialakuló hyperkeratosis, ekzema és fekély kezelése, a cellulitisek, a lymphangitis gyógyítása antibiotikumal.

A LIMFÖDÉMÁBAN SZENVEDŐ BETEG HELYES ÉLETVITELE

· Óvja bőrét a kiszáradástól! Használjon rendszeresen megfelelő hidratáló-zsírozó krémeket! Ne használjon vérbőséget okozó krémet, folyadékot!
· Kerülje a sérüléseket! Fürdés után bőrét dörzsölés nélkül törölje szárazra! A körmeit óvatosan, a körömágy megsértése nélkül ápolja! Ne tépje le az apró bőrdarabokat! Varráshoz használjon gyűszűt, kertészkedéshez kesztyűt! Gyantázás, hagyományos borotva helyett használjon villanyborotvát! Az ödémás oldalon kerülendő a vérvétel, injekció adása, az akupunkturás kezelés.
· Óvakodjon a háziállatok karmolásától, rovarcsípésektől! A kialakult sérüléseket gondosan fertőtlenítse, majd steril fedőkötéssel fedje le!
· Kerülje a végtag leszorítását! Ne hordjon szoros ékszert, ruhát, szűk cipőt! Ne engedjen vérnyomást mérni az érintett oldalon! Ne üljön keresztbe tett lábbal!
· Kerülje a hőmérséklet-változást! Forró vízben ne mosson, ne mosogasson, ne fürödjön! Szauna használata tilos. Káros lehet a napozás és a túlzott lehűlés is.
· Táskáját, csomagját az egészséges kezében vigye! Ne emeljen nehéz súlyt az érintett oldalon! Kerülendők az olyan sportok, amelyek a végtag erőteljes igénybevételével vagy nagy sérülésveszéllyel járnak (tenisz, sí, lovaglás). Mozogjon sokat friss levegőn, ússzon!
· Ne engedjen klasszikus masszázst végezni az ödémás oldalon!
· Törekedjen az ideális testsúly megőrzésére! Kerülje a túlzott sófogyasztást!
· Repülőúton használjon kompressziós kötést!
· Fekvésnél polcolja fel az érintett végtagot!
· Azonnal forduljon orvoshoz, ha végtagduzzanata hirtelen fokozódik, fájdalom jelentkezik vagy gyulladásos tüneteket észlel!