A KRÓNIKUS VÉNÁS ELÉGTELENSÉG

A krónikus vénás elégtelenség az alsó végtagok vénáinak betegsége. Ezek a vénák a perifériáról a szív felé szállítják a vért. A vénák falainak belfelületén billenyűk találhatók, melyek irányítják a vért a lábtól a szív felé és megakadályozzák visszafolyását. Ha ezek a billenyűk sérülnek, vagy nem zárnak elégségesen, a vér visszaáramlik a végtagba, pang és túlnyomást okoz. A vénás túlnyomás lehet enyhe – nehéz láb, feszítés érzet, kitágult felületes vénák, vagy súlyos – lábduzzanat, bőrelváltozások, fekélyek. Ezek együttesen alkotják a krónikus vénás elégtelenség tünetcsoportját.

A krónikus vénás elégtelenség kialakulásának leggyakoribb okai:
· az elsődleges visszérbetegség – a felületes vénák kitágulása és a vénabillentyűk elégtelen záródása, melynek hátterében öröklött hajlam, a kötőszövetek veleszületett gyengesége áll (lásd A visszérbetegség című fejezetet).
· a poszttrombotikus szindróma – a mélyvénás trombózis késői szövődménye (lásd A poszttrombotikus szindróma című fejezetet).

A krónikus vénás elégtelenség tünetei nagyon változóak lehetnek. Leggyakrabban a felületes vénák kitágulását észleljük, mely sokkal szembetünőbb a nap késői szakában, hosszan tartó lábonállás után. A lábat nehéznek, fáradtnak érzi a beteg, esetleg fájdalmat, feszítést, nyillalást jelez. Előrehaladottabb esetekben jelentkezik a lábduzzanat, hasonlóan hosszan tartó lábonállást követően, a nap végére. Idővel a folyamatosan duzzadt bőrön, a boka tájékán, barnás elszíneződés jelenik meg, kezdetben pontokban, majd összefolyó foltokban. A bőr száraz, feszül, viszket, akár be is repedezhet, elvékonyodik, helyenként megvastagszik. A barna foltok között fehér, sorvadt területek is kialakulnak. A következő lépés a közismert vénás fekély kialakulása. A fekély leggyakrabban a legrosszabb vérellátottságú, nagy nyomásnak kitett bokakörnyéki területeken jelenik meg, rossz gyógyhajlamot mutat, mérete fokozatosan növekszik, igen változó méretű, alakú lehet. A vizenyő miatt általában nedvezőek, kezelés nélkül sárgás, esetleg zöldes, bűzös lepedékkel fedettek a vénás fekélyek.

A betegség lefolyása alapján, a kiváltó októl függetlenül, a krónikus vénás elégtelenség 6 stádiumát különböztetjük meg:
0. stádium – tünetmentes állapot.
1. stádium – seprűvénák vagy pókhálóvénák, apró tágult visszér-hálózat megjelenése.
2. stádium – nagyobb tágult felületes vénák is megjelennek a seprűvénák mellett.
3. stádium – vizenyő (lábduzzanat) társul a fenti tünetekhez.
4. stádium – megjelennek a jellegzetes bőrtünetek, a bőrfelszín tömötté, keménnyé válik, barnásan elszíneződik, a barna foltok között pedig apró fehér, sorvadt területek is megjelennek
5. stádium – kifekélyesedés nélkül kialakuló világos színű hegek is megjelennek, valamint gyógyult fekély hegei láthatóak.
6. stádium – a lábszárfekélyek (Ulcus cruris) képezik az alsóvégtagi vénabetegségek végső stádiumát.

A krónikus vénás elégtelenség diagnózisa a klinikai tüneteken valamint a betegvizsgálaton alapul. Ezt egészíti ki a színkódolt Duplex ultrahang vizsgálat, mely segítségével pontosan felmérhető a vénák állapota, meghatározható azok tágulata és mérhető bennük a vérvisszaáramlás (reflux). Ugyanakkor a krónikus vénás elégtelenség hátterében rejlő folyamatról is képet nyerünk: mélyvénás trombózis a visszamaradt billentyűkárosodással, vagy elsődleges visszér betegség, vénatágulattal és a következményes billentyűelégtelenséggel, stb.
Esetenként a vizsgálat kiegészíthető pletizmográfiával, mely a kis térfogat változásokat méri a végtag szintjén egy szívciklus alatt, segítségével pontosan felmérhető a vénás reflux (visszaáramlás), a végtagi izompumpa funkciója, illetve a funkcionális vénás térfogatok egy adott végtag szintjén (vénás telítődés, reziduális volumen).

A krónikus vénás elégtelenség kezelése során a cél a tünetek, a duzzanat csökkentése és a bőrproblémák, a fekély kezelése. Ugyanakkor az oki tényező figyelembevételével, azokban az esetekben ahol a kiváltó ok módosítható, kezelhető, kiemelt fontosságú annak kezelése (lásd A visszérbetegség, ill. A poszttrombotikus szindróma című fejezeteket).
A vénás betegnek minél többet kell mozogni, sétálni, gyalogolni, hiszen ezzel elősegíti a vér kipumpálását a visszerekből. Álló vagy ülő foglalkozás esetén minél gyakrabban mozgassa meg lábfejét, feszítse meg, majd lazítsa el lábszárát. Javallt a rendszeres visszértorna, olyan gyakorlatok végzése, mellyekkel átmozgathatóak a lábszárizmok (bokakörzés, lábujjra, majd sarokra emelkedés). Zuhanyozás közben langyos vízzel, de minél erősebb vízsugárral közvetlen közelről „masszírozza” meg lábait, kerülje a meleg/ forró fürdőket, a szaunát, a napozást.
A gyógyszeres kezelési lehetőséget a phlebotonikumok (Detralex) képviselik, amelyek javítják a vénák falának rugalmasságát, csökkentik a funkcionális problémákat (a nehéz láb érzést, az izomgörcsöket, a fájdalmat).
A kompressziós kezelés célja az izompumpa támogatása, illetve a szövetek között pangó vér mennyiségének a csökkentése. A billentyűk záródása ilyenkor javul, és fokozódik a szövetek oxigénnel való ellátottsága. Fontos a helyes kompresszió kiválasztása is. A kompressziós kezelés végezhető pólyával, valamint kompressziós harisnyával. Kezdetben az oedema (lábduzzanat) kiürülése, illetve a fekély gyógyulásáig ideális a rugalmas pólya szakszerű felhelyezése, azután váltunk kompressziós harisnyára, fenntartás céljából. A kompressziós harisnyát reggel, az ágyból való felkelést követően húzza fel a beteg, viselése megakadályozza/ csökkenti a láb duzzadását.
A vénás fekély gyógyítása nehéz és hosszadalmas feladat, ugyanakkor a kiújulás megelőzése is legalább olyan nagy kihívás orvosnak, betegnek egyaránt. Fontos a kiváltó ok, a vénás keringési elégtelenség megfelelő kezelése, valamint a helyi kezelés és a kompressziós kötések alkalmazása.